Ott kezdődött az egész, hogy szerettem volna megtanulni egy funkcionális nyelvet, lehetőleg valami olyat, amit tudok is használni a gyakorlatban, meg kellően távol áll a Java-tól.

Egyéb érdeklédősi köreim mentén haladva a Python lett a kiválasztott.

A nyelve nehézsége, a rendelkezésre álló eszközök száma egy dolog, ha nincs épkézláb fejlesztői környezet, akkor meg vagyunk lőve. Kicsit itt is nyitni akartam, ezért PyDev és a PyCharm alapból kiestek a pixisből – bár utóbbi nagyon vonzó volt. Szerettem volna a ma oly trendi bővíthető fejlesztői környezetek felé nyitni, mint az Atom, a Sublime Text, vagy épp a Visual Studio Code.

Ez utóbbi mellett döntöttem, elsősorban külső körülmények miatt: céges környezetben is elérhető, jó TypeScript támogatást mondanak róla – ez még később akár hasznos is lehet.

Az már elsőre látszott, hogy itt nem kapok egy kész fejlesztői környezetet, nekem kell összevadásznom a szükséges elemeket. Ez jelentett egyrészt egy Python plugin-t a VS Code-ba, valamint pár parancssoros eszközt, amire a plugin épít.

Ilyen a PyLint is, ami egy kódelemző, programozói hibák után kutat.

Csakhogy a Python is egy olyan nyelv, hogy minden elérhető hozzá, csak éppen telepíteni kell. A PyLint telepítéséhez nem kell más csak a pip csomagkezelő. Ez meg normál esetben a Python mellett található, kivéve a Mac OS X beépített Python verzióját.

Nincs probléma, telepítjük a pip csomagkezelőt együtt a Python aktuális változatával egy másik csomagkezelő, a Homebrew segítségével – ez a Mac OS X-re készített egyedi csomagkezelő.

/usr/bin/ruby -e "$(curl -fsSL https://raw.githubusercontent.com/Homebrew/install/master/install)"

Ezzel tulajdonképpen készen is lennénk, ha nem lenne a Python olyan, hogy egyszerre két főverziót gondoz: 2.x és 3.x. Természetesen mindkettő telepíthető a Homebrew segítségével, csak sajnos ezek képesek és összeakadnak.

Erre viszont megoldás a PyEnv, ami képes különböző verziókat elkülönítetten kezelni. Teszi mindezt úgy, hogy lehet egy verziót definiálni globálisan, egyet lokális az adott könyvtárra és akár még egyet az adott shell session-re.

brew install pyenv

pyenv install 2.7.12

pyenv install 3.5.2

Ezek után már csak a megfelelő környezetet kiválasztva a pip segítségével telepíteni kellett a PyLint-et.

pyenv shell 2.7.12

pip install pylint

A csodás az egészben pedig az, hogy mindez tökéletesen működik együtt, azaz a VS Code szépen használja azt a Python verziót, amit a PyEnv-vel beállítottam az adott projekt könyvtárára.

pyenv local 2.7.12