Mondhatom, hogy elég régóta fényképezek hobbi szinten, de mindig is szerettem volna megtartani ezt a remek tevékenységet ilyen alacsony szinten. Namost szerintem a hobbi egy olyan dolog, ami pénzt visz el, de azért nem olyan sok pénzt. Én ezt a fényképezésnél úgy próbáltam megoldani, hogy mesterségesen korlátoztam a lehetőségeimet (pénzköltési lehetőségeket) azzal, hogy egy bridge fényképezőt használok.

A régi felszerelés

Az első igazán fényképezőnek nevezhető készülékem a Panasonic Lumix DMC-FZ50 bridge fényképező volt. Ez egy kellően jó minőségű, nagy tudású, még nem cserélhető objektíves fényképező. Erőssége, hogy nagyon jó optikát építettek bele (Leica DC Vario-Elmarit 1:2.8-3.7 / 35-420 mm [35mm ekviv.]) és remek funkcionális adottságokkal (optikai képstabilizátor, 1/1,8" CCD, kézi varió gyűrű) és nem utolsósorban kiváló kiegészítési lehetőségekkel rendelkezik (külső vakupapucs, előtétlencse és szűrőcsatlakoztathatóság).

Ennek megfelelően meg is ismerkedtem a segítségével a fényképezés alapszabályaival, és bővítettem is a felszerelésem egy-két nagyon hasznos kiegészítővel. Ilyen volt például a Raynox HD-6600Pro-55 nagylátószögű előtétlencse, a Metz Mecablitz 48 AF-1 digital vaku, az ND8-as természetes- és a cirkuláris polárszűrő is.

A hiányosságok

A kategória sajátossága a kis CCD méret (habár az FZ50 a kategóriájához mérten nagy CCD-vel rendelkezik), ez pedig rányomja a bélyeget a limitált kis mélységélességre, a képek zajosságára. Szintén a kategória hátránya még továbbá, hogy mire az autófókusz beáll, a téma már odébbmászik.

Olvasd el végig >>>